Összes blogok

Az az igazság, hogy néha rendkívüli módon sajnálom magamat. Például olyankor, amikor 23 nap telt el azóta, hogy kijelntették, meggyógyultam a HCV-ből, majd elmegyek orvoshoz, és ismét teljesen váratlanul (miért is volt váratlan? számíthattam volna rá...) közlik, hogy akkor egy hétre be kell feküdnöm az ORFI-ba, kivizsgálás illetve beállítják a terápia gyógyszeradagját.
MILYEN TERÁPIA MILYEN GYÓGYSZERADAGJÁT? Én meg mint egy kuka bólogatok, és nem jut eszembe ezeket az alapvető dolgokat sem megkérdezni. Persze valószínűleg azért, mert két éve már szóbakerült egyszer a bázisterápia, de a doktornő azt mondta, hogy visszatérünk rá az interferon+ribavirin kezelés után. Hát igen. Hurrá. És pláne azért ért váratlanul, mert mint kiderült ő ma Debrecenben volt, és helyettesítette egy másik doktornő (aki amúgy rendkívül szimpatikus volt, pedig tartok az idegen orvosoktól). De hát mindegy, ha ott leszek egy hétig az osztályom, lesz idő kérdezősködni, és beszélni vele.
Lehet, hogy kedvezményes tanulmányi rendért kéne folyamodnom. Mindenesetre jövőhéten elkezdhetek tárgyalni a gyakvezekkel, hogy nem viccből nem megyek órára ha nem megyek. (Anyu még azzal is felvidított, hogy nem egy hanem két hét szokott lenni az átlag bennfekvés, úgyhogy számítsak rá, hogy esetleg úgy alakul. Je-je-jeee.) Utoljára 10 éves koromban feküdtem az ORFIban, nem sok emlékem van: ott tanultam meg egy másik lánytól rekeszesgalván közben a világ leghosszabb, legfárasztóbb, és legrosszabb vicceit (elöl csíkos-hátul csíkos, meg a piros pöttyös pingponglabda), mialatt bent feküdtem az összes ízületem százszor olyan rossz lett mint előtte, illetve akkor derült ki a HCV.
Fakk. Viszont tényleg fáj. :( Utálom a kórházakat, és a kezeléseket. Utálom, hogy beteg vagyok. :(

"Van egy olyan visszatérő vízióm, mikor megyek az utcán, hogy valaki hátulról leszúr, vagy lelő, ez általában megrémiszt, és sűrűn elkezdek a hátam mögé pislogni, és megszaporázom a lépteim. Ma mikor eszembe jutott (a lelövős verzió), először történt, hogy az is eszembe jutott közben, hogy lehet egyszerűbb, és fájdalommentesebb lenne előrebukni, és vége.
Amúgy nem akarok meghalni, mondhatni kapaszkodom az életbe, és nyavajgásim ellenére most még jól is érzem magam, mert végre úgy érzem visszataláltam magamhoz.
Épp ezért nehezebb. Nincs jó döntés, nincs jó választás, nincs, nincs, nincs. És az okos emberek szerint sincs. De majd kiderül."
2008. április 28.


Két évvel ezelőtti blogbejegyzésem, miután a Szt. Lászlóban közölte a doktorbácsi, hogy hajrákezelés.


Nah önsajnálat off. Minden az én érdekemben történik.


Végre élni szeretnék, nem csak küzdeni érte.

Uhhbazmeg Feri. Hogy te milyen hülye vagy.

Meg én is, hogy nézlek.

"szenvedélyes vagyok ... a szenvedély erőt ad, s ha elragad, tudok cifra dolgokat mondani"

Hááát tudsz.

 

Meg a végén a nyuggerterelő néni is okosan beszélt. "Szeretettel köszöntjük a türelmüket ebben a melegben. Legyenek türelmesek az épület elhagyásánál, nehogy valakit sérelem érjen."

 

A jobboldalnak hosszú távon komoly esélye van az egyedüli politikai hatalommá válásra, az MSZP szavazóbázisa ugyanis 10 éven belül kihal.